Hétvégén újra költözött az "állatkertünk". Hazautaztunk a szüleimhez, így hát vittünk magunkkal mindenkit: Monty, Írisz és CunciMókus is kocsikázott. Szombaton dél körül úgy gondoltam, jót tenne a mókuskánknak, hogy ha már kint van a szabad levegőn, a füvet is élvezhetné. Ezért aztán úgy akartam letenni a ketrecét a fűbe, hogy ne legyen alatta a műanyag tartály. Én kis naív azt gondoltam, gyorsabb leszek egy kergemókusnál. Cuncinak sem kellett több!!! Ahogy megemelkedett a rács, husssssss....
Megijedtem, szaladtam utána a ketreccel, lerohant az alsó udvarra. Egy darabig még próbáltuk követni, elkapni, de szem elől tévesztettük. :( Eltűnt a kert irányába... hetedhét határon járhat - gondoltam. Sírtam, csak sírtam és mindennek elhortam magam, Zolival együtt mondogattuk: nincs többé, aki megharapdálja a lábunkat és az asztalon szaladgáljon... Biztosan boldogan ugrándozik valahol, hogy szabad - ezzel nyugattam magam. De ha még életben is marad és talál magának sok-sok ennivalót a kertekben, akkor is egyedül éli le az életét.... A ketreckéjét az udvaron hagytam, hátha este visszajön aludni. - Áh - mondták a többiek -, nem fog már soha visszajönni!
4 óra előtt, mikor már sokadjára sirattam meg, és a párom Tankcsapdát hallgatott, a kutyuskám - Brutus - nagyon izgatottan kaparászott az egyik sarokban az alsó udvaron. Ránéztem Zolira és kérdeztem, hogy mit csinál a kutyi? Lementünk és OTT VOLT!!! Cuncika nem ment el a kertbe! Azaz lehet, hogy elment, szétnézett, de akkor ott volt! Pont azután pár perccel, hogy a Tankcsapda megszólalt a lejátszóból. :) Mostanában sokszor hallgatta Zoli, így Cunci is biztosan felismerte. Rohantunk jobbra-balra, hogy hogyan fogjuk meg a kis drágát! Felszaladt vissza a füves udvarra és ugrándozott, elvette a kezemből a barackot, de megfogni nem tudtam. Zoli beszaladt egy horgászhálóért és mikor újra elvette a kezemből a mókuci a barackot, a hálóval letakartuk. Eszeveszett módon szaladtunk a szobámba vele, hiszen azt a helyet már ismerte, és ott engedtük el újra!
Visszajött hozzánk!!!! Mégis szeret minket és tudja, hol van a kis ágyikója! Azóta nagyon kedves és simogattatja magát. Elhalmoztuk minden finomsággal, mindent be is falt rögtön! El sem tudom mondani, mennyire örültünk és újra sírtam, de most a boldogságtól! :) Aztán persze egész délután csak alukált, alukált és alukált a polcban a plüss állatok között!
Megijedtem, szaladtam utána a ketreccel, lerohant az alsó udvarra. Egy darabig még próbáltuk követni, elkapni, de szem elől tévesztettük. :( Eltűnt a kert irányába... hetedhét határon járhat - gondoltam. Sírtam, csak sírtam és mindennek elhortam magam, Zolival együtt mondogattuk: nincs többé, aki megharapdálja a lábunkat és az asztalon szaladgáljon... Biztosan boldogan ugrándozik valahol, hogy szabad - ezzel nyugattam magam. De ha még életben is marad és talál magának sok-sok ennivalót a kertekben, akkor is egyedül éli le az életét.... A ketreckéjét az udvaron hagytam, hátha este visszajön aludni. - Áh - mondták a többiek -, nem fog már soha visszajönni!
4 óra előtt, mikor már sokadjára sirattam meg, és a párom Tankcsapdát hallgatott, a kutyuskám - Brutus - nagyon izgatottan kaparászott az egyik sarokban az alsó udvaron. Ránéztem Zolira és kérdeztem, hogy mit csinál a kutyi? Lementünk és OTT VOLT!!! Cuncika nem ment el a kertbe! Azaz lehet, hogy elment, szétnézett, de akkor ott volt! Pont azután pár perccel, hogy a Tankcsapda megszólalt a lejátszóból. :) Mostanában sokszor hallgatta Zoli, így Cunci is biztosan felismerte. Rohantunk jobbra-balra, hogy hogyan fogjuk meg a kis drágát! Felszaladt vissza a füves udvarra és ugrándozott, elvette a kezemből a barackot, de megfogni nem tudtam. Zoli beszaladt egy horgászhálóért és mikor újra elvette a kezemből a mókuci a barackot, a hálóval letakartuk. Eszeveszett módon szaladtunk a szobámba vele, hiszen azt a helyet már ismerte, és ott engedtük el újra!
Visszajött hozzánk!!!! Mégis szeret minket és tudja, hol van a kis ágyikója! Azóta nagyon kedves és simogattatja magát. Elhalmoztuk minden finomsággal, mindent be is falt rögtön! El sem tudom mondani, mennyire örültünk és újra sírtam, de most a boldogságtól! :) Aztán persze egész délután csak alukált, alukált és alukált a polcban a plüss állatok között!
Mi is szeretünk téged CunciBogyó!
