Állatkáink mindennapi élete

Hát igen, képesek voltunk magunkkal vinni nemcsak a két cicust, hanem Cuncikát is a hétvégére. Bejártuk a fél megyét (nah jó, kicsit ez túlzás), világot láttak az állatkáink. :) Mindenki csodálta őket és nevetett, hogy egy egész állatkertet cuccolunk magunkkal.

Így aztán talán ennek is köszönhető, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Persze nagyon örült Monty és Írisz is, mikor végre a hazai pálya előnyeit élvezhették, ahogy nyílt előttük a kis lakásunk ajtaja. Azt hiszem, elég volt nekik a kocsikázásból. Nyíregyháza - Györtelek - Dombrád - Nyíregyháza túraútvonal teljesítve, most jöhet egy kis pihi. Bár Cunci ilyenkor már alukálni szokott (általában 8 után bebugyolálja magát), most még javában ugrincál, hogy kijöhessen. :)

Jönnek újra a hétköznapok, de lesz még hétvége a mi utcánkban is!

A két cikuci nagyon szeret a friss, falusi levegőn játszani, felfedezni és persze füvet rágni! :) Ma élvezhették az igazi természetet, bár Írisz inkább morgolódott, ha nem akartam beengedni. :) MontyCika persze a barátaival játszott és rohangászot fel s alá az udvaron. A legelészés a legfőbb dolguk, ha kiszabadulnak a panelből. Fincsibb ez a vidéki fű, mint az általam a lakásban keltetett izémizé. :)

Jah, hazahoztuk CunciMókust is először  életében. Nagyon szeretett volna szaladni egy-két kört a fűben, de nem vagyok benne biztos, hogy kitörő örömmel mászott volna vissza a ketrecébe. De azért kapott egy kis friss, idei és legfőképp vegyszermentes cseresznyét és sárgarépát! A madarakat pedig nem győzte csodálni a drága. :)

Kedves Írisz Cicmukám megint ébresztett... szokás szerint... Felpattan az ágyra, körbenyalja a kezem, dorombol és finom gyömöszköléssel tépkedi a takarómat. Hihetetlen módon tud ilyenkor dorombolni... Persze máskor meg nyafizni, kényeskedni és eltolni akar.. :) De ezért is szeretjük.
Nemsokára nagymami lesz belőle! :) A kicsike Picasso cicája már kergeti a párját, Hómancsot egy nagyon kedves családnál. Pedig még most volt ici-pici Sipi cica a neve, mivel kis fekete szőrgombóc korában még csak sipítani tudott, nem is nyávogni.
Ma megyünk haza a szüleimhez. Nagyon szeretik a szabad levegőt, a füvet, az udvart és az otthoni cicabarátokat. :)

Kedves kis vérmókusunk átment gyűjtögető mókusba. Éppen a felsőmet próbálja leszaggatni rólam, hogy elszaladgálhasson tele pofival és az asztal alatti fészkét tökéletesítse talán a végtelenségig. Persze a csúnya, nagy, szívtelen gazdi mindig kipakolja a már nagy munka árán odahurcolt cuccot. Már a vasalódeszka szivacsos részét is megkóstolta, fincsinek találta és szaggatja... Mit tehet ilyenkor a nagylelkű gazdi? NEM zárhatom be a ketrecébe. :)